A könyvtárból jövök, ahol összefutottam a Kapitányommal. Jót beszélgettünk erről meg arról, és... nagyszerű volna. Igazán nagyon nagyszerű. Pedig ezt soha nem mertem ilyen következetesen elgondolni, mindig csak felsejlett bennem, meg kérdések soraként bukkant csak elő. Most pedig valószínűvé vállt. Nagyon szeretném, ha így lenne. Bár mindenhogyan jó, de így lenne a legeslegjobb, főként így az utolsó évemre a suliban. Utolsó év, ha nem bukom meg, persze. Ilyenre viszont nem is szabad gondolni. Csak jó dolgokra szabad.

Meseszerű, ahogy az esőcseppek gördülnek lefelé a sima üvegfelületen. Az első emeleti folyosó egyik párkányán ülök, innen figyelem a tüneményt. A tájat most bajosan csodálhatnám, hiszen koromsötét az éjszaka. A viharfelhők nem engedik át a Hold sápadt fényét, amit a Naptól kölcsönöz. Baljós rzés lesz úrrá az emberen az ablakon túl tekintve. De elég aztán csak kicsit visszanézni, be az öreg folyosó fénylő fáklyáira, és az alvó vagy éppen nyugovóra térő festményalakokra. Máris megtelsz nyugalommal.

Választóvonal

*Charles Steerforth, negyedéves bagolyköves diák, a Rellon egyik prefektusa felnyit egy kopott borítójú füzetet, melyet ezentúl amolyan naplófélének használ majd...*

Díj

Ezt a díjat a Kapitányomtól kaptam. Köszönöm neki! ;)

A továbbadományozás szabályai:
1. Helyezzük ki a kitüntetésképp kapott logót a blogban.
2. Nevezzük meg saját blogunkban az adományozót.
3. Díjazzunk 5 eddig még a címre nem jelölt blogírót.
4. Hagyjunk üzenetet a kiválasztott blogokban.

A díjat odaitélem Barikának és Mazsolának. a többi jelöltem már mind megkapta. :)

Vacilálva

Szeretnék játszani és mégsem. Nem érzem magam teljesen fittnek hozzá, pedig úgy érzem, lenne mit kiadnom. Volna is kivel játszani. Mégis olyan nyögvenyelős lenne. Vagy csak most gondolom így, míg bele nem vágtam. Kéne játszani. Kéne.

Jól lenni

Nincs is jobb egy kiadós pozitív élménynél. Pozitív csalódásnál. Amikor készülsz, hogy ó jajj mi lesz, aztán érezni, hogy mégis és hogyne. Megkönnyebbülni, és reménykedni, hogy majd mással, máskor is így lesz. Köszönöm.

Ady-tól nekem

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek.
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.”

Éjszakai dolgok

Felraktam egy verset, amit már régen akartam. Most megesett. nem most írtam, az igaz, dehát ami késik, nem múlik. Most pedig éppen beszélgetek kedves emberekkel, bár az egyik éppen most távozott. De jól esik társalogni velük kicsit, régen volt már ilyen. Hogy miért, azt nem tudom. De talán ez most nem is lényeges annyira.