2007. október 28., vasárnap

Átgondolva

Reggel valaminek okán ismét felmerült bennem az olykor fejembe érkező téma: az önzőség és az önzetlenség. Valahogy új szemszögből látom. Tisztábban. Az a nagy baj, hogy ez is, mint minden más, a társadalom elképzelései nyomán belénk ivódott. Ugyanúgy valljuk róla a nézeteinket, mint bármi másról, de a legtöbb esetben utána se gondolunk. Pedig volna minek.
Tehát az önzetlenség és a mások javának keresése... Miben áll ez? Hogy örömöt okozunk. Hogy jót teszünk. Hogy boldogok vagyunk, ha más boldog. Fényt hozunk, jókedvet, vagy éppen támaszt nyújtunk. Mert jól esik. Mert a részei lehetünk. És mert így mi is jót kapunk. Tehát mi kapunk jót. Végeredményben nekünk lesz jó. Szóval ez önzőség volna mégis?... Hol a határvonal? Sehol. A lényeg, mit teszel. Márpedig ha azt nézem, mit teszek, önzetlen vagyok. Vagyok annyira önzetlen, mint bárki, ha nem még inkább. Lehetek az, attól függetlenül, milyen fontos számomra önmagam. A lényeg az a tett és az eredmény.
Mégsem vagyok önző tehát. Csak egy srác, akinek nagyon sokat ér önmaga, és aki pontosan így boldog. Ad másoknak, és ezzel magának is ad. Tökéletes harmónia.

2007. október 21., vasárnap

Proud of Myself

Ismét olyasmit tettem és teszek, amiért büszke lehetek magamra. Persze önzőségem itt is nagy részt tölt be, de nem a legnagyobbat. És ez nálam hatalmas szó. Túllépni saját magamon, és megzabolázni magamat. Figyelni rá, másoknak mi a jó, és elnyomni saját fájdalmamat az Ő érdekükben. És ha nekik jó, majd nekem is az lesz. Visszatalál hozzám.

2007. október 20., szombat

Jelentős dátum

Arthur Rimbaud, a szimbolista francia költő 1854. október 20-án látta meg a napvilágot Charleville-ben.

Charles Steerforth, a szabadfelfogású ifjú poéta 16 évvel ezelőtt született Leedsben, ugyanezen a napon...

2007. október 17., szerda

Házeredményem

Megcsináltam a személyiségtesztet, amit Marston profék javasoltak. Az eredmény:
5 % Navine
10% Levita
15 % Eridon
70% Rellon
Pont, ahogy mondtam!:))

2007. október 16., kedd

Nosztalgia

Visszaolvastam kicsit a blogomat, és igazán érdekes amiknek a színtere volt. És amiket ma már nem igazán értek, de örülök, hogy voltak, ahogyan mindennek örülök, hogy volt, mert minden okkal történt, és én épültem belőle, nem pedig apadtam. Minden kell.

2007. október 14., vasárnap

Házakról

Anne-May drágámmal pár perce közösen arra jutottunk, hogy talán esetleg mégse a Rellon a mi házunk. Hogy nem vagyunk mi annyira sötét lelkűek, sem elvetemült bunkók, sem sunyi szemetek. Utána tovább léptünk a megállapításra, hogy ez egy skatulya a Rellonnal szemben, de mégis elgondolkodtató, hogy nem illenénk e jobban másik házba. Olvasni kezdtük a Bagolykő oldalon a leírásokat a jellemekről.
Magam részéről arra jutottam, hogy a Navine áll a legtávolabb: "Egy igazi navinés jellem jóindulatú. A kastélyban a nyugodt szemlélő szerepét játssza..."
Megdöbbentő, hogy a Levita is elég messzi, annak ellenére, hogy testvérház és a művészi gondolkodás egy fő jellemzőjük, ám emellett: "Megfontoltak, nagy önfegyelemre képesek, így távol áll tőlük a szeszélyesség...[]...Egy levitásnak nincs túl sok barátja, mert zárkózott...[]...Inkább csapatjátékosok, mintsem vezetők. A gyors döntés sem kenyerük..."
Még inkább meglepő, hogy az Eridon a második a ranglétrámon:"Ösztönösen megérzi, hogy mit kell mondania, ha a másik egy jó szóra vágyik. Könnyen meghódítja a beszélgetőpartnerét, ezért nincsenek számára zárt ajtók, legyen szó tanárról, vagy diákról...[]...Azonban az eridonos néha annyira a jelenben él, hogy gyakran elvesznek életének összefüggései: minden új benyomás elkergeti a megelőzőt. Mindennek addig örül, amíg az tart."
Végeredményben arra jutottunk mindketten, hogy mégiscsak jó helyen vagyunk...
"Nincs még egy olyan ház, amely diákjai természetüknél fogva oly erősen alkalmasak volnának jó és szilárd jellem kialakítására, mint a dicső Rellon tagjai...[]...A kezdeményező erőt az adja, hogy mindig törekszik saját maga dönteni. Ezen kívül azonban amilyen gyakran csak lehetséges, szívesen dönt mások helyett is. Aktivitását az akarat irányítja, céltudatos. Cselekedeteinek célja van...[]...azonnal meglátja a cél eléréséhez szükséges megfelelő eszközöket...[]...Amíg egy eridonos, vagy egy levitás gyakran lemond terveiről, ha nehézségek, akadályok merülnek fel, a rellonos diák ilyesmitől soha nem veszíti el bátorságát, épp ellenkezőleg! Úgy tűnik, az akadályok csak erősítik, fokozzák éles gondolkodását és vállalkozó kedvét...[]...Érzelmileg visszafogott, kevéssé tudja magát mások helyzetébe képzelni. Az érzelemgazdagság, mindenekelőtt a testileg és lelkileg szenvedőkkel való együttérzés hiányzik belőle és ez a hiánya ridegnek tünteti fel. Meg kell azonban említeni, hogy saját magával ugyanolyan kemény, mint másokkal! A rellonos diák túlságosan is öntudatos. Azért válik annyira öntudatossá, mert céljait szinte mindig eléri, ilyenkor azonban úgy véli, tervei azért valósultak meg, mert jobbak, mint másokéi...[]...Ha azt látja, hogy mások kénytelenek feladni céljaikat, talán egy hiba miatt, talán, mert akadályok és nehézségek támadtak, akkor hamar abba a kísértésbe esik, hogy lenézze őket, majd ez a megvetés hatalmaskodóvá teheti. Állandó tettvágya ösztönösen arra készteti, hogy másokat arra szorítson, hogy az ő kívánságai szerint cselekedjenek."

2007. október 12., péntek

Belső

Érdekes, mennyi minden képes megváltozni valakiben akár csak órák leforgása alatt is. Átalakul a szemlélet, a hozzáállás, a látásmód. Ilyenkor alig tudod felfogni, hogyan gondolhattad egykor azt, amit gondoltál. Akkor pedig azt nem tudtad elképzelni, hogyan lehetne mindez másképpen. Hiába, az élet az úr.