2007. július 1., vasárnap

Reggelek

Szeretem őket. A világosság nem csak odakint támad fel, de bennem is. Derűsebben látok mindent, és néha a rossz érzések csak lidérces álomnak hatnak az éjjelről. Ahogy beszűrődik a napsugár a függönyöm szálai közt, úgy hívja a lelkem nyugtató dallamra. Akaratlanul mosoly terül ez az arcomon, és egy sóhajjal minden kis maradék fájdalmamat is kilehelem magamból. Szeretem a reggeleket.

"Ébred föl a világ egy szép, új napra,
S lelkem dúdolva, örömmel fogadja."

Nincsenek megjegyzések: