2007. július 6., péntek

Nyomorom

Itt hagyott. Akartam, hogy itt hagyjon, és mégsem. Fáradtságomban nem nyújthatom szilárd önmagam, de nélküle még annyit se nyújthatok. Itt hagyott. Így már nyugodtan aludhatnék, nincs miért itt lennem. Mégsem bírok. Itt hagyott. Vágyom rá, és megkapván elszalasztom. Vézna, szánalmas figura, én...

Nincsenek megjegyzések: