Lázálmok

Rosszul vagyok, amióta felkeltem. Gyomorgörcs, torokszorulás, ami kell. Közben pedig mosolygok sokat, és kavarog a lelkem. Lázálmaim voltak. Mikor lefeküdtem éjjel, azonnal megtámadtak, és két hosszú órán át kínoztak álom és ébrenlét határán. Felkeltem, ittam vizet, aztán ismét ágyba bújtam, és hűtöttem az agyamat. Sikerült végül aludni azzal, hogy semmire nem gondoltam. Pedig azt hittem, nem megy az okklumencia. Na mégis.

Alig várom már, hogy máshogyan legyek, hogy máshogyan érezzek. El fog jönni, csak ez most még távoli. De várom...