Kicsin

Furcsa, hogy néhány pillanat alatt mennyire gyámoltalannak bírom érezni magamat. Bár lehet, ez érthető, hiszen sokszor egész nap készülök, vagy csak simán gondolok néha rá, és ha eljönne, de meginog végül, az szörnyen nyomorult érzést bír kelteni. Mint akinek elvették a játékát. Vagy rosszabb. És az főleg rossz, ha nem tudod, hogyan tudnál változtatni, hogy hogyan lehetne mégis csak az, amire vártál, és hogyan nem kéne elrontanod.

"Itt él bennem egész folyamán a napnak...
De most sajnos a rímek torkomon akadnak."