2007. július 9., hétfő

Esti gondolatok

A beszéd apám szerint ék két ember között, míg anyám szerint híd. Mindkettőben van igazság. Kellenek a hallgatások és a meghitt csend, amikor más kommunikációs csatornák működik helyette. De a beszéd is fontos, és arra való, hogy közöljünk olyasmiket, amiket közölnünk kell. A tüsszentés is kellemetlen, ha bennünk marad, és a szavak is. Mindkettőtől csak idegesek leszünk.
Nagyon furcsán néznek rám mindig az emberek az utcán. Sokan gyanakodva kémlelnek, mások nem is merik rám vetni a tekintetüket. Vajon mit látnak belőlem? Mi az, amitől tartanak, vagy ami nyugtalanságot vált ki belőlük, vagy éppen érdeklődést? Mit láthatnak?

"Különösen csillan fel rám vetett szemetek.
Mit láttok vajon? Kincset vagy szemetet?"

Nincsenek megjegyzések: