Az utolsó estém ebben a szobában, a Legénylakban. Éppen pakolom el a holmiaimat, így ezt a füzetet is. Nem viszem őket messzire, mégis a szívem szakad meg a Rellon körletért. Meg ezért a szobáért. Meg úgy egyáltalán. Furcsa érzések kavarognak bennem. Nagyon sok emlék tódul folyton a fejembe. De úgy nehezednek rám, hogy úgy érzem, jobb inkább elhessegetni őket most, bármennyire szépek. Fájóak is egyben. Fájó, hogy a múlté. Hogy kénytelen vagyok hátrahagyni életem eme eddigi legjelentősebb szakaszát, diákéveimet...