Most halásztam elő a naplómat az ágy alól. Nem tudom, hogyan esett be oda. Azt meg nem értem, miért nem hiányoltam. Talán túlságosan lekötött minden más. Döbbenetes, de már napok óta semmit nem írtam az órákon kívül. Lehet, hogy lázat kéne mérnem. Vagy inkább nekiállni alkotni...

Találkoztam végre Gergővel. Kiderült, hogy itt is volt a suliban, de távol is töltött valamennyi időt. Dehát hogy nekem erről egy szót is szóljon, az már sok lett volna neki. Mindegy, megbocsájtok. Mint mindig.

Halloween hét van. Mindjárt magamra húzom az erdei rémes maskarámat, és nekivágok a kastélynak. Csak félek, így majd nem veszik komolyan, ha aludni küldöm őket takarodó után.