Felhők

Fodrozódnak az égen a szürkés-fehér fellegek. Úgy úsznak át a kékségen, mint a királyi flotta. Fenségesen, ráérősen, némán fenyegetve. Ám mégsem támadnak. Jó volna pedig megtenniük. Elsápadhatnának, és onthatnák ránk a pelyheket. Birtokba vehetnék a tájat.

"Fehérlően nyugodhatna el az egész vidék,
Kellemes érzést szórva a városra szét."