2007. augusztus 27., hétfő

Öröm

Határtalanul boldog vagyok. El sem tudom mondani, hogy mennyire. Olyan dolgot tettem, ami csak egy kevés részben volt önös érdek, különben másért cselekedtem. Amiatt éreztem főként rosszul magam, mert nem akartam bántani. És emiatt változtattam. Emiatt alakítottam át ismét a lelkem, és léptem egy olyat, ami lehet, erőltetett megoldás, de megfelelően meglépve brilliáns is lehet. Csak rajtam múlik. Minden csak magán az emberen múlik. És én most nagyobb mértékben cselekedtem önzetlenül, mint önzően. Méltán lehetek büszke magamra, és örülhetek könnyekig meghatva. Ezt teszem.

6 megjegyzés:

Éosz írta...

És konkrétan mit is tettél tulajdonképpen?
Saját magadtól, vagy valaki mástól hatódtál meg?

Névtelen írta...

nos, valójában képes saját magától is általában... :)
tényleg érdekelne, hogy mi volt ilyen megható Vörös ;)

Éosz írta...

csak..

Charlie írta...

éosz: ha el akarnám pontosan mondani, vagy le akarnám írni, megtettem volna. de ennyit akartam csak.
szobatárs: túl jól ismersz :)

Éosz írta...

Már megbocsáss, Charlie, de akkor ennek így se füle, se farka, legalábbis számunkra.

Charlie írta...

így van. tudod, néhány blogoló leírja részletesen, mik történtek vele az elmúlt időben, mások pillanatképeket tárnak az olvasó elé, és van aki az aktuális lelki állapotát vázolja fel konkrétumok nélkül. én a két utóbbit szoktam, a harmadikat gyakrabban. jól érzem magam, hogy kiírhatom, de konkrét dolgokat nem szeretnék elmondani.