Unom

Szép napra ébredtünk. Süt a nap, de nincs tikkasztó meleg. Pont olyan az idő, mint szeretem. És a kedélyem is pont olyan, mint szeretem. Nem vagyok kicsattanóan jó kedvű, de nem is az a kedvencem. Vagy ezt csak azért mondom mert most is jól érzem magam. Ezt csak Isten tudja, vagy tán ő se. A lényeges a jelenlegi kedélyemben az, hogy tiszta a fejem.

Vannak olyan dolgok (ez a legjobb összefoglaló szó), amiket unok. Unom a ki nem mondottakat, és unom a csak részlegesen kimondottakat. Unom a sejtéseket, és unom az egyenetlen játékszabályokat, akár nekem kedveznek, akár nem (ez persze csak jó szöveg, kedvezzenek csak nekem!). Unom a túlzást, és unom az ingoványos talajt. Unom a hullámvölgyeket, és unom a félreértettséget. Unom, hogy van, amit túl komolyan veszek, és unom, hogy van, amit nem veszek eléggé komolyan. Unom a szeszélyességem, és unom, ha ezt mások nem bírják kezelni. Unom a nyüglődéseket, és unom a kétségeket.

És annyira elviselhetetlen, hogy semmi sem elviselhetetlen...