Mennyire...

"Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek,-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!"

/Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú/