Fohász

Fel sem birom fogni, mi történt most az imént. Mi lett velünk? Úgy érzem, azon ritka alkalmak egyike fordult most elő, amikor egy hullámhosszon voltunk, de pont most nem kellett volna. Pont most kellett volna nekem ugyanolyan áhitatosan várakozónak lennem, amilyen a bús megjelenése pillanatáig voltam. De átszállt rám is a kétségbeesés. Ilyen sötét órán, miközben ismét csak várom őt, egyedül a józan gondolatok és Isten segíthet...

Uram. Kérni szeretnék valamit. Arra kérlek, hogy engedd el őt tőlem olyan távolságba, amin még átüt a törődés és az öröm, de nem borítja be kétség és hiány! Vedd el tőle a szerelmet, és hadd legyek anélkül fontos a számára! Őrizd meg szeretetben a szívét, hogy általa az enyém is derüljön! Adj neki békét az én korcs lelkemtől, de ne vedd el tőlem őt! Csak engedd kicsit távolabb, hogy nyugalmat leljen! Kérlek... Ámen.