Határtalanok

Sokakat kedvelek, sokakkal jól el tudok lenni, sokak közömbösek, sokak nem szimpatikusak, és vannak, akiket gyűlölök. Ezek általában nem ismerik a határokat, nem látják, hogy meddig mehetnek, és minden törvényszerűséget áthágva olyan dolgokat művelnek, tiszta fejjel, amiért megbocsájtani szabad, jó keresztényekhez méltóan, de eltűrni azt nem kötelesség. Különösen akkor nem, ha mások kárára megy, és csak szennyezik a levegőt azzal, hogy jelen vannak. Ilyenkor nem érdekes már, ők mit szeretnének. Lehet, hogy talán ezzel kéne különbnek lenni, hogy engem akkor is érdekel, hogy ő szegény mit érez, de én ezzel nem akarok különb lenni, mert csak a szilárdságom megy rá. Inkább leszek azzal különb, hogy válaszra sem méltatom, közben pedig készséggel ásom ki számára a sírt.

"Nincs senki, ki uralhat, és semmi, ami határ,

De tudd, így téged csak emésztő kárhozat vár!"