Megjött ma az utolsó vizsgaeredményem is. Három kiváló és egy várakozáson felüli osztályzatot tudhatok magaménak. A mugliismeretre különösen büszke vagyok, nagyon megdícsért érte a tanárnő. Istenem, már csak egyetlen vizsgaidőszak áll előttem. Annyira különös.

Megint vonatoztam, de most pontosan az ellenkező irányba haladtam vele, mint legutóbb. Tehát vissza a tanodába. Ballagás az alkalom. A DÖK szervezi, ott kell lenni, persze nem ez az egyetlen ok, hiszen a világ minden kincséért nem hagynám ki. Utána folytatódhat tovább a szünet, a kastély falain kívüli létben tengődés. Bár ez nem éppen egy ékes szó rá, pedig nagyon ékes tud mindez lenni. Legyen tehát inkább a "tengődés" helyett "burjánzás". Mindjárt sokkal jobb.

A vonaton ülök. Hazafelé tartok. Minden vizsgámat letudtam. Egy várakozáson felüli lett, kettő kiváló, a negyediket még csak ma írtam meg. Majd kiderül az eredmény. Gondolom, kiküldik bagolypostán.

Érdekes élmény éjjel utazni. Alig látni odakint a tájat. Bár szerencsére itt állítható a fény a fülkében, úgyhogy, ha úgy tartja kedvem, teljes sötétségben ülők. Úgy azért már kivehető pár foszlány. Főként, ha megvilágított épületek mellett haladunk. Meseszerű.

Mostanában kezdek úgy enni, mint más, normálisan étkező emberek. A mennyiség még hagyhat kívánni valót maga után, de közelítek. Legalább a féladagjukhoz. Haladok. Jin sütijéből is vettem a Nagyteremben. Este. De szerintem nem érezném jól magamat, ha ennél többet ennék. Most úgy érzem, kicsinálna. Talán elég ennyi.

Odavagyok érte, ha felforr egy kicsit a levegő. Ha csillognak a szemek, ha száradnak az ajkak. Ha van a vágy, de nincs engedve neki. Mennyei.