Cserháti Zsuzsa: Érted mondok imát

Ha fölver a vekker, és álmosan küzködöm a sminkkel
- csak érted mondok imát én...
S bár szép időm eltelt, és hallom a csengőt, ahogy sűrget
- csak érted mondok imát én...

A busz, tudom nem vár, s míg nyomában rohanok az utcán
- csak érted mondok imát én...
Egy hosszú nap végén, ha felhajtom régen kihűlt kávém
- csak érted mondok imát én...

Ó, higgy nekem drágam!
- mert számomra nincs más, rajtad kívül már...
Kérlek szeress hát!
- hallod az imát...
Egyetlen szót mondj!
Mondd, hogy te is vársz!
Szeretsz és vársz rám...

Ez így lesz, míg élek, a szívemben élsz
- hát jöjj és szeress!
Ez így lesz, míg élek, a szerelem él
- és hív, hogy kövesd!
Ez így lesz, míg élek már mindörökké, míg ölesz
- a szívemben őrizlek én!

Öröm

Határtalanul boldog vagyok. El sem tudom mondani, hogy mennyire. Olyan dolgot tettem, ami csak egy kevés részben volt önös érdek, különben másért cselekedtem. Amiatt éreztem főként rosszul magam, mert nem akartam bántani. És emiatt változtattam. Emiatt alakítottam át ismét a lelkem, és léptem egy olyat, ami lehet, erőltetett megoldás, de megfelelően meglépve brilliáns is lehet. Csak rajtam múlik. Minden csak magán az emberen múlik. És én most nagyobb mértékben cselekedtem önzetlenül, mint önzően. Méltán lehetek büszke magamra, és örülhetek könnyekig meghatva. Ezt teszem.

Charles Baudelarie: Kapcsolatok

Templom a természet: élő oszlopai
időnkint szavakat mormolnak összesúgva;
Jelképek erdején át visz az ember útja,
s a vendéget szemük barátként figyeli.

Ahogy a távoli visszhangok egyberingnak
valami titkos és mély egység tengerén,
mely, mint az éjszaka, oly nagy, és mint a fény,
egymásba csendül a szín és a hang s az illat.

Vannak gyermeki húst utánzó friss szagok,
oboa-édesek, zöldek, mint a szavannák,
- s mások, győzelmesek, romlottak, gazdagok,

melyek a végtelen kapuit nyitogatják,
mint az ámbra, mosusz, tömjén és benzoé:
test s lélek mámora zeng bennük ég felé.

Még valami

Megbuktam Mágusok irodalma és színházából. Elcsesztem, megesik. Majd felkaparom magam.

Konfliktusok

Éjjel remegve hagytam itt a gépemet a jobbik eszemnek engedve, és nyugodni tértem, hogy elmúljék. Az oka lelki volt. Még órákon át csak nyüglődtem, és nem bírtam aludni. Nem kellene semmit így magamra venni. El kéne fogadni, hogy nem kedvelhet mindenki. Nem kéne lovagolnom ezen, és nem kéne saját magamat ilyen kínlódásokba hajszolni. Néhány dologért kűzdeni kell, de párat hagyni kell. Ha egyszer nem befolyásol döntően semmit, minek harcolni? Felesleges. Szelektálnom kell, vagy én látom kárát. Nem hallani meg a hozzá nem értő, meggondolatlan, elfogult beszédet. Nem szabad.

Vágyak

Sokféle vágy tudja felütni a fejét az emberben. Egyesek addig jók, amíg csak vágyak maradnak, mert a rideg valóságban már nem állják meg a helyüket, mások mindenképpen ugyanolyan csalogatóak maradnak. Érdekesek a vágyak. Szeretem őket. Nem tudni, hogy sülnek el, és mit hoznak az ember fejére. De jó tudni, hogy vannak.

"Vágyódsz te a világra és az egész mindenségre,
De elérvén számíthatsz néha nyomorgó ínségre.
Máskor beteljesül végre, s te tárt karral fogadod,
Szíved pedig felszabadul, szárnyal, s te hagyod..."

Jószág

Lett nekem is ilyen kis jószágom, lejjebb láthatjátok bal oldalt a linkek alatt. Szerintem nagyon helyes. Etessétek meg néha, ha gondoljátok, az eper a mindene! Használjátok a 'more' gombot! Ja, és ha többször rányomtok, akkor ugrabugrál meg csinál még egyebet is! Játszatok vele, hálás lesz!

Horváth Charlie: Egy szippantás a jóból

Jegyem van egy útra. Nincs kitöltve meddig jó.
Néhány kör a Nap körül. A vége úgysem látható.
Nincs se visszaút, se megállás
Gyere, légy egy kicsit útitárs.
Szép ajándék volna néhány közös állomás.
Történnek a dolgok, változnak és múlnak el.
Jegyem van a showra és itt mindent látni kell.
Hátha benne van a megoldás.
Keress jó helyet, hogy jobban láss.
Az se baj, ha mégis káprázat csak, semmi más.
Ameddig életben vagyok, mindent megpróbálok, megnézek,
Nincs semmi ami másról szól.
Valahogy minden napra kell egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat
Néhány kép, egy mosoly, egy mozdulat,
Egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap. Egy szippantás a jóból.
Régen volt a kezdet, távol van a vége még.
Jegyem van a Földre. Kell-e? Sose kérdezték,
De ha így van meg az egyensúly
Ez a cél, de mi van ezentúl?
Gyere velem, játsszuk el, hogy ez most valami új.
Ameddig életben vagyok, mindent megpróbálok, megnézek,
Nincs semmi, ami másról szól.
Valahogy minden napra kell egy szippantás a jóból.
Csak épp egy korty, egy pár falat
Néhány kép, egy mosoly, egy mozdulat,
Egy érintés a másiktól.
Valami fűszer mindennap. Egy szippantás a jóból.

Egyszerű jóság

Van az élet hatalmas kavalkádja, és benne iszony, szép, öröm, bánat, nyomor, gazdagság, és megannyi más. És mikor azt gondolod, nyomorba taszítottak, kifosztottak, elvették mindened, csak a remény marad. A remény finoman fénylik, és vár, hogy szétáradhasson, végül elég akár csak egy kevés támogatás is, és kiontja sugarait. És amit elveszteni véltél, kiderül, már mindennél jobban a tiéd, és nem vár rád más, csak határtalan boldogság, mert megbecsülöd az életet, és a dolgok egyszerű szépségét. És vannak körülötted, akik veled becsülik.

Re

Hazajöttem. Jó volt, és elég is volt. Úgy érzem, ihletből is eleget merítettem, lesz mit felhasználnom az elkövetkezendőkben. Azonban, ahogy a teendőim sűrűsödnek, úgy látom, hogy nem tudok majd olyan nagyon sok időt tölteni a Net előtt, mint eddig. Ez nem jelent se többet, se kevesebbet, mint hogy nem fogok egész nap lesben állni, hogy mikor és mit tehetek a gépen. De talán mások meg se érzik majd igazán a különbséget. Vagy aki igen, az legalább mostmár tudja majd az okát.

Ismét itt vagyok tehát, és igyekszem visszarázódni. Nem hiszem, hogy nehéz lesz.